Pályaorientációs nap az általános iskolában!
Ez a bejegyzés egy kicsit magánjellegű lesz.
Az Általános Iskolák felső tagozatán minden évben, pályaorientációs napot tartanak, általában egy októberi napon. Ez arról szól, hogy belső és külső előadók bemutatják a diákoknak, hogy milyen is az Ő szakmájuk.
Mivel jelenleg két lányom is felsőben tanul, ráadásul különböző iskolákban, így mindkét intézménybe ellátogattam, hogy összesen öt tanítási órán mutassam meg a “művészetemet”. (Eredetileg négy óra lett volna, de a szervező tanárnő az első szünetben látva a távozó tanulók arcát megkért, hogy tartsak nekik is egy órát a nap végén! )
Ezekre az alkalmakra mindig izgatottan készülök, összeszedem a látványos eszközöket, előveszem a kis műszerész esztergámat, ami igazán más célra nem is alkalmas, de ezen a napon Ő az előadások csúcspontja!
A kezdeti lámpaláz hamar elillan és figyelő tekinteteknek mesélek egy gyártás folyamatáról, a beérkező ajánlattól kezdve végig megyünk a lépéseken, ami alatt megszületik egy alkatrész. Minden lépésnél be-bemutatok néhány eszközt is, amit használok.
A legnagyobb érdeklődés akkor van, amikor előkerül a digitális mikrométer és a hajszálak vastagság-mérésébe fogunk (0,032-0,064 milliméter közt mértünk az idén)! Korlátoznom kell a jelentkezők számát, másképp nem marad idő a tényleges forgácsolásra az óra végén.
Egy táblára felskiccelt alkatrészt próbálok elkészíteni, de itt természetesen nem is a pontos megmunkálás a cél, hanem a folyamat, a végén az ellenőrzésnél ki is szokott derülni, hogy selejtet gyártottunk.
Az óra végén marad néhány perc a kérdésekre is. Például, hogy mennyire keresett és megfizetett ez a szakma? Milyen tantárgyak szükségesek hozzá? Hol van ilyen képzés?
Búcsúzás előtt, mindenki választhat magának egy ajándékot, amelyet természetesen a megelőző napokban, a műhelyben készítettünk a srácoknak!
Ezt a tevékenységemet azért tartom fontosnak, mert jómagam is egy véletlennek köszönhetem, hogy épp a forgácsoló szakmát választottam, amit az évek során nagyon megszerettem. Szeretnék én is inspiráló lenni a fiatalság számára, hogy megismetessek velük egy ilyen kétkezi és kreativitást igénylő foglalkozást.
Egy tanárember zárómondatát ellopva búcsúzom: “Tört forgácsot mindenkinek”! (Bíró Szabolcs hozzájárulásával)